[LAP TETEJÉRE]

Bevezető

Afrika az ember kialakulása szempontjából kiemelkedő jelentőségű terület, hiszen a korai emberek legtöbb maradványa erről a kontinensről került elő. Történelmi, kulturális és etnikai szempontból Afrikát két fő részre szokták tagolni: Fehér-Afrika Észak- és Északkelet-Afrikát jelenti, ahol a kedvező természeti és társadalmi feltételek fejlett kultúrák kialakulását tették lehetővé már az időszámításunk előtti időkben. Ezen a területen elsősorban sémi-hámi népek (arabok, berberek, mórok) élnek. Fekete-Afrika a Szaharától délre eső területeket jelenti, ahol elsősorban a negrid nagyrasszhoz tartozó népek (szudáni, bantu, pigmeus, busman stb.) élnek. Itt a kedvezőtlenebb természeti-társadalmi adottságok miatt egy-két kivételtől eltekintve nem jöttek létre nagyobb államok, sok helyen ma is nemzetségi-törzsi szervezetben, törzsi fejedelemségekben élnek.

[LAP TETEJÉRE]

Országok

Algéria Angola Benin Bissau-Guinea Botswana Burkina Faso Burundi Comore-szigetek Csád Dél-afrikai Köztársaság Dzsibuti Egyenlítői-Guinea Egyiptom Elefántcsontpart Eritrea Etiópia Gabon Gambia Ghána Guinea Kamerun Kenya Kongói Köztársaság Kongói Demokratikus Köztársaság Közép-afrikai Köztársaság Lesotho Libéria	Líbia Madagaszkár Malawi Mali Marokkó Mauritánia Mauritius Mozambik Namíbia Niger Nigéria Ruanda SÁ£o Tomé és Príncipe Seychelle-szigetek Sierra Leone Szenegál Szomália Szudán Szváziföld Tanzánia Togo Tunézia Uganda Zambia Zimbabwe Zöld-foki Köztársaság

[LAP TETEJÉRE]

Történelem

Fehér-Afrika területén Egyiptom a Kr.e. III. évezredben, Tunézia területén Karthágó a Kr.e. IX. századtól fejlett birodalommá vált. A Kr.u. II. századtól Róma fokozatosan hatalma alá vonta egész Észak-Afrikát és különböző provinciákat hozott itt létre (Mauretania, Numidia, Africa, Cyrenaica, Aegyptus). A népvándorlás idején a vandálok átmenetileg (Kr.u. V-VI. sz.) meghódították a mai Algéria, Tunézia és Líbia egy részét, Egyiptom pedig a Bizánci Birodalom fennhatósága alatt állt. A Kr.u. VII. századtól az arabok egész Észak-Afrikát meghódították. Az arab kereskedők egészen a Kongó vidékéig bejárták Afrikát, városokat alapítottak (pl: Timbuktu) és részt vettek különböző államok szervezésében. Később Észak-Afrika Törökország fennhatósága alá került.
A XV. századtól portugál hajósok kutatták Afrika Atlanti partjait elsősorban arany- és rabszolgaszerzés reményében. Az első expedíciók Tengerész Henrik, Bartolomeo Diaz és Vasco da Gama nevéhez fűződnek. Később megjelentek a spanyolok, a hollandok, az angolok és a franciák is. A XVI. századtól megindult a rabszolga-kereskedelem, négerek millióit hurcolták elsősorban Amerikába. A XVI. század végén a Guineai-öböl vidékén angol rabszolgavadász telepek alakultak, de a XVIII. századig csak kevés, főleg partmenti területet gyarmatosítottak. Afrika legnagyobb részét a XIX. századtól gyarmatosították, elsősorban az angolok és a franciák. A franciák nyugatról kelet felé, az angolok északról dél felé haladva próbáltak összefüggő gyarmatbirodalmat létrehozni. Kisebb területeket a németek, hollandok, belgák, portugálok és olaszok vontak uralmuk alá.
1830-48-ig tartó hódító háború során a franciák megszerezték Északnyugat-Afrika jelentős részét. 1869-ben nyitották meg a Szuezi-csatornát, amelyet Egyiptom francia segítséggel épített mintegy 10 éven át. A csatorna stratégiai fontossága miatt az angolok is megpróbálták meghódítani Egyiptomot. Az angol-francia vetélkedésből 1882-ben Anglia került ki győztesen. 1884-85-ben Németország megszerezte Német Délnyugat- és Német Kelet-Afrikát. Dél-Afrika területén már a XVII. században megjelentek a holland telepesek (leszármazottaik a búrok), de később Anglia is igényt tartott a területre. 1899-1902 között zajlott az angol-búr háború, amely látszólag a rabszolgatartó búrok kegyetlen bánásmódja ellen irányult, valójában az angolok a gyémánt- és aranylelőhelyeket akarták megszerezni. A háború eredményeként Dél-Afrika Anglia birtokába került. A XX. század elején a németek Afrika újrafelosztására irányuló törekvései vezettek a marokkói válságokhoz (1905 és 1911), amelyek Németország számára sikertelenül végződtek.
A XIX-XX. század fordulóján Afrika csaknem teljes területe függő helyzetbe került.

• Franciaország gyarmatai: Marokkó, Algéria, Tunézia, Szenegál, Elefántcsontpart, Mauritánia, Mali, Niger, Csád, Gabon.
• Anglia gyarmatai: Egyiptom, Szudán, Kenya, Uganda, Rhodesia (ma Zambia), Botswana, Dél-Afrika, Nigéria, Aranypart (ma Ghana).
• Németország gyarmatai: Kamerun, Tanzánia, Namíbia.
• Portugália gyarmatai: Angola, Mazambik.
• Olaszország gyarmatai: Líbia, Szomália, Eritrea.
• Belgium gyarmatai: Belga Kongó (Zaire).
• Spanyolország gyarmatai: Nyugat-Szahara.
• Független terület: Libéria, Etiópia.

Az I. világháború után Németország elvesztette gyarmatait, azok Angliához, Franciaországhoz, Belgiumhoz kerületek. 1935-ben Olaszország rövid időre meghódította Abesszínát (ma Etiópia). A II. világháború idején Észak-Afrika hadszíntér volt (1940-43). A II. világháború után felerősödtek a nemzeti felszabadító mozgalmak, amelyek eredményeként az afrikai államok többsége az 1950-es, '60-as években függetlenné vált. A mai országhatárok az egykori gyarmati beosztást tükrözik.
Jelenleg Afrika területén 48 önálló állam található, melyeknek zöme a fejlődő országok közé tartozik.

[LAP TETEJÉRE]

Éghajlat

Afrika az Egyenlítőtől északra és délre nagyjából szimmetrikusan helyezkedik el, így a kontinens területének kb. 95%-a trópusi övezetben található. Ennek következtében a Föld legforróbb kontinense.

[LAP TETEJÉRE]

Kétszakaszos esők öve

Az Egyenlítő környékén.

• állandó magas hőmérséklet
• szinte egész évben csapadékos
• a levegő nedvességtartalma állandóan magas

[LAP TETEJÉRE]

Nyári esők öve – egyszakaszos esőöv

Az Egyenlítőtől délre és északra.

• nyár eleji hónapok hőmérséklete magasabb, mint az Egyenlítőnél
• a hőingás a szárazsággal együtt növekszik

[LAP TETEJÉRE]

Zonális sivatagok és félsivatagok

A térítők környékén.

• csapadékszegény
• száraz
• alacsony a levegő páratartalma
• magas a napsütéses órák száma

[LAP TETEJÉRE]

Mediterrán

A kontinens legészakibb és legdélibb részein, Atlasz-vidék és Fokföld.

• nyáron szárazság
• télen sok csapadék

[LAP TETEJÉRE]

Monszun

A guineai partoknál és Délkelet-Afrikában.

• nyáron a tenger felől nedves szelek érkeznek
• télen a kontinens felől száraz és forró szelek érkeznek

[LAP TETEJÉRE]

Természet

[LAP TETEJÉRE]

Trópusi esőerdő

Az egyenlítő környékén a Kongó-medence, valamint a Guineai-öböl partvidéke, illetve Madagaszkár keleti tengerpartja. A Kongó-medence Amazónia után a Föld második legnagyobb esőerdeje.

[LAP TETEJÉRE]

Növényvilág

A trópusi esőerdőt nagyon sűrű növényzet, szinte járhatatlan erdő, fokozatosan újuló levélzet és nagy fajgazdagság jellemzi. Az erdőben a fényviszonyokhoz igazodva több szint alakult ki:

• első lombkoronaszint - magas, 50 m-ig nyúló óriásfák alkotják
• második lombkoronaszint - közepes termetű, 20 - 25 m-ig nyúló fák jellemzik
• harmadik lombkoronaszint - kisméretű fák bújnak meg
• cserjeszint - növényei a pálmák
• gyepszint - páfrányok élnek itt
• iánok szintje - kúszónövények

• epifiták szintje - fán lakó növények

[LAP TETEJÉRE]

Állatvilág

Emlősök: emberszabású majmok (gorilla, csimpánzok), elefánt, orrszarvú, zsiráf, okapi, varacskos disznó, leopárd

• Madarak: papagájok
• Hüllők: krokodil, kígyók, gyíkok
• Rovarok: hangyák, termeszek

[LAP TETEJÉRE]

Szavanna

A forró trópusi éghajlati övben, az Egyenlítőtől északra és délre, a 10.-20. szélességi fokok között találhatók a facsoprtokkal, ligetekkel tarkázott magas füvű térségek. Több fajtája megtalálható Afrikában, a csapadéknak megfelelően: nedves vagy magasfüves szavanna, száraz vagy alacsonyfüves szavanna, tüskés szavanna. A növénytakaró kialakulását főleg két éghajlati elem, a hőmérséklet és a csapadék határozza meg. A nedves szavannát a lombhullató erdő jellemzi, amely az esőerdőnél alacsonyabb és kevesebb fajból áll és üde aljnövényzettel rendelkezik. Sok örökzöld és lián nő az erdőben. A mocsaras területeken és az állóvizek partjain papirusz él.
A száraz szavanna növényzete tüskés, tövises fákból, bokrokból áll, de pálmák is előfordulnak.

[LAP TETEJÉRE]

A szavanna növényvilága

A növénytakaró kialakulását főleg két éghajlati elem, a hőmérséklet és a csapadék határozza meg. Az erdős és füves szavannák egymástól eltérő növénytakaróit jól elválaszthatjuk egymástól. Az erdős szavanna erdői is összefüggőek, mégis sok mindenben különböznek a trópusi esőerdőtől. Még a legmagasabb fák sem érik el a 40 métert. Lombkoronaszintjük laza. Az erdő aljára viszonylag sok fény jut, így gazdag az aljnövényzete. A fák nem örökzöldek, mert a száraz időszakban a lombjuk lehull. A fák és facsoprtok között 2-3 méter magasra nő a fűtakaró. A szavannák jellegzetes fái az akáciák. 20-30-as csoportokban nőnek. A szavanna talaja tápanyagban gazdagabb, mint trópusi esőerdő talaja. A száraz időszakban elpusztult növényekből keletkező tápanyagot nem mossa ki a csapadék.
A füves szavannán többségében már csak tényleg fű található, és az is alacsonyabb, mint az erdős szavannán. Csak a majomkenyérfák élnek meg itt. Magányosan fordulnak elő. Ágaik vízszintesen szétterülnek. Nagy, uborka alakú termésük a majmok legkedvesebb csemegéje. Innen kapták a nevüket is.

[LAP TETEJÉRE]

A szavanna állatvilága

A szavanna állatvilágát azonban már nem különíthetjük így el, mert az állatcsordák nagyjából az esős évszakhoz igazodva hatalmas vándorutakat tesznek meg. A természetes növényzet "határait" rendszeresen és évenként többször is átlépik. Földünkön az afrikai szavannák állatvilága a leggazdagabb.

[LAP TETEJÉRE]

Sivatag

[LAP TETEJÉRE]

A sivatag növényvilága

Kopár, foltokban gyér növényzetű terület, csak az oázisokban dús a vegetáció. A Szahara oázisainak jellegzetes növénye a datolyapálma. A sivatag Jellemző növényei a pozsgások.

[LAP TETEJÉRE]

A sivatag állatvilága

A sivatagi körülmények az állatok számára sem kedvezõek, ezért a sivatagokban kevés állat él. A peremvidékekre a szomszédos szavannáról be- betévednek az ott élõ állatok.így a Szahara déli részén nem ritkák az antilopok, és zebrák csapatai, melyek a száraz növényzetet legelik. A sivatag belseje felé azonban egyre csökken a számuk. Itt azok az állatok élnek amelyek a legszárazabbéghajlatot is elviselik. Ezek nappal kövek alatt, üregekben, a föld alatt vészelik át az elviselhetetlen forróságot. Éjszaka elõjönnek rejtekhelyükrõl, aszegényes növényzetet rágcsálják, vagy a növényevõkre vadásznak. A sivatagi állatok kis méretûek és nagyon jól alkalmazkodtak a nappali hõséghez. A sivatagi rókák pl.  a testükhöz képest nagy füleiken keresztül hûtik magukat.

[LAP TETEJÉRE]

Mediterrán területek

[LAP TETEJÉRE]

Mediterrán területek növényvilága:

A mediterrán területeken a babérlombú (pl. Fokföldön) és keménylombú örökzöld növényzet jellemző. Az Atlasz-vidéken aleppói fenyő, atlanti cédrus, magyaltölgy, palatölgy, macchia, törpecserje.

[LAP TETEJÉRE]

Mediterrán területek állatvilága:

Az állatvilágban főleg dél-európai fajok a jellemzők.  Az Atlasz-vidéken szarvas, vaddisznó él.

[LAP TETEJÉRE]

Hasznos

[LAP TETEJÉRE]

Egészség

[LAP TETEJÉRE]

A kontinensen előforduló néhány gyakori betegség:

• Hastífusz (Typhus abdominalis)
• Hepatitis A (fertőző májgyulladás)
• Hepatitis B (Fertőző májgyulladás)
• Járványos agyhártyagyulladás (Meningococcus meningitis)
• Járványos gyermekbénulás (Poliomyelitis anterior acuta)
• Malária
• Sárgaláz (Yellow fever)
• Veszettség (Rabies)

 

[LAP TETEJÉRE]

Oltási tudnivalók az Afrikába utazók számára

[LAP TETEJÉRE]

Javasolt oltás:

• Hastífusz elleni védőoltás
• Hepatitis A elleni védőoltás
• Hepatitis B elleni védőoltás
• Malária elleni gyógyszer

[LAP TETEJÉRE]

Javasolt oltás bizonyos területeken vagy fokozottabban veszélyeztetett utazóknak:

• Járványos agyhártyagyulladás elleni védőoltás
• Veszettség elleni védőoltás

[LAP TETEJÉRE]

Kötelező oltás, nemzetközi oltási igazolvány szükséges:

• Sárgaláz elleni védőoltás

[LAP TETEJÉRE]

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik:

• Nincs

[LAP TETEJÉRE]

Javasolt emlékeztető oltás:

• Poliomyelitis

[LAP TETEJÉRE]

Fontos!

Tetanus és diftéria elleni oltásból 10 évente ismétlő oltás szükséges. Amennyiben 10 éve nem kapott diftéria és tetanus elleni védőoltást, annak felvétele javasolt. Továbbá utazás előtt javasolt a szükséges, kötelezően kapott gyermekkori védőoltások megismétlése.

[LAP TETEJÉRE]

Hazatérés után:

Ne felejtse el a malária elleni tabletták szedésének a folyatását, ha valamilyen betegséget észlel, mielőbb keressen fel szakorvost!

[LAP TETEJÉRE]

Figyelem:

A fenti leírások általános információt tartalmaznak. Utazás előtt legalább egy hónappal keressd fel háziorvosod vagy az hozzád legközelebbi megyei oltóközpontot és kérj tanácsot, valamint szükség esetén védőoltásokat. A konzultáció során az orvos személyre szabott információkkal lát el és az eddigi betegségeidet (pl. allergia), oltásaid figyelembe véve írja fel a gyógyszereket, védőoltásokat. Terhesek, gyermekek, krónikus betegségben szenvedők számára az orvosi konzultáció elengedhetetlen. Amennyiben utazás előtt egy hónapnál kevesebb idő áll rendelkezésedre, akkor is érdemes felkeresni háziorvosod, illetve a megyei oltóközpontot, hogy a megfelelő információt megkaphassd a betegségek lehetséges megelőzéséről.

 

források: sulinet.hu, wikipedia.org, utazaselott.hu

 

[LAP TETEJÉRE]